A gyógyító ásványok kis történelme
A gyógyító ásványok használata már az ókori Egyiptomban ismert volt, hiszen az első írásos feljegyzések a kristály gyógyászatról innen származik. Az egyiptomiak lapis lauzurit, türkizt, karneolt, smaragdot és „tiszta kvarcot” használtak ékszereikben és amulettjeikben. Részletes leírásokat hagytak hátra a drágakövek, például a malachit gyógyító és védelmező felhasználásáról. A köveket elsősorban a védelmükre és egészségük megőrzésére viselték, sőt, úgy hitték, hogy a halott mellé rakott jade energiája elkíséri a lelket a túlvilágon. A gyógyító ásványok nem voltak ismeretlenek az ókori görögök számára sem. A görögök ugyanis nagy jelentőséget tulajdonítottak a kristályoknak, amelyek elnevezése nagyrészt tőlük származik.
Ilyen például a kristály szó maga is, amely görögül jeget jelent. A tiszta kvarc megjelölés is arra utal, hogy hitük szerint a kő a vízből származik, csak annyira megfagyott, hogy szilárd maradt. Az ametiszt szó jelentése pedig görögül „józan”. A követ a lerészegedés és a másnaposság ellen alkalmazták amulettként. A görög harcosok, mielőtt csatába mentek, bedörzsölték testüket hematittal, hogy az megvédje őket a sérülésektől. A gyógyító ásványok használata nem tűnt el az évezredek során, hiszen napjainkban is egyre inkább használjuk az ásványokat gyógyászati célra. Minden ásvány rendelkezik egy külön, egyedi rezgéssel, a kövek használata során átvesszük azok rezgését, akár ékszerként hordjuk, akár csak magunknál tartjuk. Az ásványok energiái, hatásai pozitívan befolyásolják testünket és a lelkünket.
